nem vagyok benne biztos hogy az őrült a jó szó. lehet hogy a lúzer jobb.
a gyerek tegnap este fájlalta a hasát. mondjuk nem csodálkoztam, mert képes volt a görögösre sikerült vacsorából dupla adagot betermelni, anya ez issssteni.
reggel gyanúsan gyorsan felkelt, és miután elkészült fájlalta a hasát. meg mondta hogy hányingere van.
ekkor a lúzeranya felülkerekedett bennem és megkérdeztem, hogy maradna-e inkább otthon, de hát nyilván egyedül, mert én azokon a napokon amikor beteg mindig sokat kell dolgoznom, és le van beszélve jópár dolog, szóval nem tudok én is lógni.
gyanúsan azt válaszolja a gyerek, hogy ő megy iskolába.
a lúzeranya elalszik bennem.
beérünk a munkahelyemre, itt kicsit várnia kell, majd innen megy iskolába. a várakozás perceit felváltva tölti hányással és fosással. na akkor megijedek, lúzeranya ismét feszegeti a témát, hogy megy-e vagy marad itt, délutánig, amikor árpi haza tudja vinni, én ma hosszúnapos vagyok.
megy. iskolába. segíts felvenni kérlek a táskám, olyan gyenge vagyok...
segítek, jajjszegény, aggódom.
10kor hív Árpi, hogy őt hívta fel a gyermek, hogy menjek érte, gyorsan, mert nagyon fáj a hasa.
10,15kor nagyon nehezen lebeszélt találkozó, nem mondhatom le, hiperfontos, nem tudnám pótolni, fejvesztés jár érte, stb. felhívom az osztályfőnöknőt, hogy csak 11kor tudok menni, de akkor biztosan, jujuj.
elrohanok, 11.05kor belépek az osztályba és a következőket konstatálom. a gyermek áll - az oszi éppen szidja.
mert játszott a tejjel az iskolaudvaron. (itt, minden iskolában működik egy tej-kifli program, aminek keretében egy műanyagpohár tejet amit fóliával zárnak le és egy kőkemény kiflit adnak a gyereknek. mindeniknek egyetegyet.)
az arcát nem nagyon fogom egy darabiog elfelejteni. örült is nekem, meg vigyorgott azon hogy a többiekből kitört a röhögés - mert mennyire vicces már hogy pont szidják s pont beállít az anyja - meg volt ijedve mert éppen szidják és előttem is rettenetesen szégyellte az egészet.
megsajnáltam és a fülébe súgtam láznézés közben hogy le se szarjuk, nyugi.
de akkora ambivalencia ez már bennem is, hogy most mi iskolaellenes egységfront vagyunk ketten, vagy a pedagógussal képezek egységes frontot a gyerek ellen?
mert szüvem szerint maradnék anyja a gyereknek aki mindentől oroszlánként védi. de meddig jó ez?
valaki vegyen fel és ringasson kicsit.....
gyerek gyerek gyerek! Mindig a gyerekkel kössél egyezséget, a pedagógusok "mind hülyék" :D Na nem, de akkor is, tényleg, a gyerekkel beszélj, üzletelj, értsd meg, magyarázd el, de ne cinkoskodj a pedagógusokkal a gyerek ellenében! Én lógtam amikor minden bögyöm tele lett az iskolával. Simán csak összecsomagoltam, táskát a hátamra és elmentem a suliból. Otthon azonban nem kellett hazudnom, elég volt elmondani, hogy semmi kedvem nem volt ott maradni. Nem dicsértek meg érte, de nem is lett cirkusz. Cserébe én se hazudtam soha, hogy hol voltam vagy miért. Cinkostársam, anyu meg írta az igazolásokat... mindig "valami dolgunk" volt :D
VálaszTörlésIlyen összekacsintós, "maradjcsakitthonmajdigazolom" dolog ritkán volt nálunk, de egyszer elkövettem azt a hibát h egyszerre engedtem meg háromnak. Mentségemre: júniusban, pár nap volt hátra a szünidőig... azt hittem már senkit sem érdekel. Tévedtem. Marha nagy botrány lett belőle. (Mondjuk ehhez hozzájárult h a negyedik, amelyik bement, azt mondta a tanároknak h a többieket elvittem strandra...)
VálaszTörlésBogár, nekünk hasonló fenotípusú anyánk volt. :) mert én is pont így. csináltam a marhanagy faszságaimat, de anyu mindig meleg kályhaként mögöttem állt.
VálaszTörlésmicka nekünk is volt hasonló jelenetünk, amikor anyám a nagyon csúnya szemkiguvasztós nézésével mélyen a szemembe nézve osztályfőnök előtt "majd otthon megbeszéljük"-ket mondott, és a fülembe csak annyit súgott "nyugi".
sztem a legfontosabb hogy kettőtök között meg legyen az összhang. hogy érezze, benned megbízhat.
(ringatnálak én, ha felvennéd a telefonod :D)
Ez a helyzet különösen pikáns, ha az (őrült)Anya pedagógus, mint nálunk. Mindig, és határozottan a gyerekkel van, persze oka van rá:)
VálaszTörlés