a boldog valentinnapnak cseppet odabasz a tény, hogy ma a szokásos 45 perc helyett kb 2 órán keresztül úton voltunk a gyerekkel amíg megközelítettük a célobjektumokat. mert bár van fél órával később induló busz, de át kell szállni egy következőre a szomszéd faluban, és mindenhol várakozni kell egy kicsit.
az első buszon végig azt a két sort ismételgette egy hiperintelligens előadű diszkómulatós stílusban hogy a lábamon aligaligállok, mégis szeretnek a lányok. nem vagyok már lány.
a második buszon olyan sok iskolás volt, hogy a térdkalácsomba beékelődött iskolástáska még mindig érezteti jótékony hatását.
a következő népességnevelő kampány célja az kellene legyen, hogy megtanítsuk a finyatalokat a dezodor helyes használatára, illetve a parfümgyártókkal is szívesen elbeszélgetnék, hogy ne gyártsanak gagyi illatú termékeket mert a finyatalok megveszik és mértéktelenül használják. igen, az illat és szagkavalkád fergeteges volt.
és ráadásul Geri a tegnap az autóban felejtette a kabátját, ezért ma egy olyannal ment suliba amit nem szeret. ne tudjuk meg milyen egy vérig sértődött mártírarcú prekamasszal sétálni gyorsan.
szóval nekem a mai napból elegem van. nagyon.
reggel kellene legyen, a macska továbbrais a vállamon kellene aludjon, akkor kicsit kerekebb lenne a világ.
De legalább.
VálaszTörlésA séta a mártírarcúval még mindig jobb mint az elhúzódó folyosói üvöltözés az "én ezt akkor sem veszem fel" refrénnel.
Nekem kacagós, a mártírarcú prekamasz óta. :)
VálaszTörlés