minden kerekecske dombocska

túl egy orbitális megfázáson, és egy iszonyatos köhögős veszedelmen, az a megtiszteltetés ér, hogy szombaton és vasárnap is be kell mennem dolgozni. uáu.
viszont Hisztis Kolleginával kiderült jól tudunk együtt dolgozni, és ha jól elszórok pár diplomatikus megjegyzést, amiben nagyrabecsülésemet fejezem ki, akkor még kedves és hisztimentes is bír lenni.
így hát sokkal jobb az élet is.
az a 10 nap, amikor itt volt 3 db 5 év alatti, nem maradt nyomtalan az életben.
egyrészt hiányoznak, másrészt pedig nem bírtak olyan elvetemültek lenni, hogy ne kezdjek el vágyakozni egy babára.
úgyhogy idevésem motivációnak és utókornak fennmaradónak hogy jövő hónapban nőgyógyász, hátha kiderül, hogy mégsem cseszték el a szervezetemet végképp a szagmári hírös orvosok.
persze Gerg össze fog omlani, ő nagyon nehezen viselte hogy röpke időre nem ő volt a teljes figyelem középpontjában, ez a hülye szegénység meg - hogy minden féltett tárgyára éveket kellett várnia elképesztő aggódáshegyeket szült benne, már az ajtónkat is féltette egy adott pillanatban. én mondjuk azt a gyereket éppen aki hintázott rajta.
no így.
annyira vágyok arra, hogy alhassak egy jót, és előre látom, hogy az elkövetkezendő hónapban a munkahelyem extra feladataival lassan már az is vágyálom lesz hogy nyugodtan és alaposan kitakarítsak, de most minden kerek. én is az vagyok:-))