apám 17 éve, anyám 8 éve halt meg, és gyakorlatilag nekem ők voltak az utolsó fogorvosaim. tegnapig. amikoris kénytelen voltam elmenni, mert le akart esni a fél arcom.
soha nem gondoltam volna, hogy az illatok képesek kihozni érzéseket emberekből, belőlem, szóval amikor megéreztem azt a fogorvosszagot, ami gyerekkorom meghatározó illata, mert mindig ott volt apa vagy anya illatában, hát majdnem elbőgtem magam.
persze nyitott szájjal rohadt nehéz bőgést visszatartani, de miközben próbálkoztam eszembe jutott hogy bőgni miközben valaki félig a szájadban matat és amúgyis lóg belőled a nyálelszívó aminek kávéfőzőhangja volt, szóval ebben az állapotban ha a taknyom-könnyem elkezd folyni az még sokkal de sokkal kínosabb.
és akkor elképzeltem, hogy a nyálelszívóval majd felszippantják a sírás váladékait, és ettől meg majdnem röhögő görcsöt kaptam....
aztán volt egy érdekes megbeszélése a történet anyagi részének, amikoris nekem a fél arcom zsibbasztva volt, tehát nem tudom látszott -e elég hatásosan az állam leesése, mindenesetre sokkolódtam.
viszont nem fáj már. és ez jó.
szóval a fogorvos érzelmi kavalkáddal járó élmény, én szóltam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése