élek

kapkodom a fejem, mert ismét az a helyzet, hogy körülöttem zajlanak az események, én meg csak állok ártatlanul a közepén mindennek, vállvonogatva.

lett egy kutyánk, mudi-puli keverék, Ribizlinek hívják és egy nagyon szerető családból jön. a család egyik tagja történetesen a gyerek osztályfőnöke, és ha nem azzal a mondattal kér segítséget kutyaelhelyezés ügyben hogy a gonosz szomszédok miatt meg kell válniuk Ribizlitől, akit nagyon szeretnek, nos akkor nem érintődöm meg és nem indul be a gépezet...
most már késő, a próbaéjszakán túl vagyunk, mindenki aludt. igaz a legkisebbik macskánk enyhe pánikrohamban, de aludt.
most már csak azért imádkozom, hogy Ribizli nehogy valahogy elszökjön tőlünk mint elődje Füles, mert akkor a gyereket másik iskolába kell iratnunk ősztől.

voltak közben Motyiék nálunk, egy kurta-rövid hétvégére, és mindig meg kell lepődnöm mennyi mindenre felhívják a figyelmünket. igen, tényleg szép és vicces helyen élünk, igen, a környéket sem ismerjük jól, és igen, gyakrabban kellene az egyetlen vasárnapot aktív pihenéssel tölteni.
amúgy meg harmónia, sajt és szappan. és pálinka.
élmény volt.

és megjött a gyerek pár napra, de jövőhét elején már megy is tovább, addig sikerül kipihennie magát valamennyire és sikerül kivakarni a koszból.
szerencsére sokat nem kell mosni, mert egy hétre ment táborozni és képes volt azt mondani hogy háromnaponta cserélt pólót. egy gatyát meg (mellesleg tisztán) a felvigyázó pedagógusok hoztak le a buszról, mert a gyermek NEM ISMERTE MEG.
a fogkrémből, szappanból, tusfürdőből nem fogyott látványos mennyiség, de mert elmesélte hogyan zuhanyozott (naponta, anya, naponta!) ezen mondjuk meg sem lepődöm. a sebesség volt a lényeg.
új kifejezés a "hallod?" amire nem kell válaszolnom, ez amolyan költői kérdéssel vezetjük fel a mondanivalót.
és még mindig nem sikerült pontosan vagy megközelítőleg megtudnom mikor mi történt a gyerekkel, viszont nagyon pontos és részletes kiselőadást hallgattam végig többször is a tengeri sünökről, a tengeri uborkáról (olyan éééééérdekes a tapintááása...) és egyéb élőlényekről.
majdnem lett egy tengeri sününk, de szerencsére tartott attól, hogy széttöri az üveget, ezért inkább mindenkit meglepett valami aprósággal, ezzel persze levett a lábamról teljesen.

közben itt van ez a tv-s ügy, fene se gondolta volna, hogy ennyi ember unatkozik a világon. és de. hihhetetlenül meg tudok lepődni.
mindenesetre kell egy kis idő, amit azután e-mailekre szánok.

időnként nagyon mélyen felébred bennem a vágy, hogy annyira de annyira szeretnék unatkozni. milyen szép is lenne...