a költözésről, hosszú lesz.

hihetetlen sebességgel pörögnek a dolgok, de leírom mert egyrészt felejtek, másrészt meg mindenki zaklat hogy mivanmá, így meg csak egy linket kell küldenem.

szóval.

természetesen az az igyekezetem hogy úgy induljunk el a kisautóval, hogy otthon minden bedobozolva várja  a költözést meddő igyekezet volt, és annak ellenére hogy nem aludtam utolsó éjszaka (mert le sem feküdtem) nem sikerült a konyhát összeraknom. és a polcon is maradtak könyvek. és ruhák is itt ott. és a fürdőszobapolcokon sem szelektáltam.

aztán hétfőn - mivel nem dolgoztam (éppen egy hete) arra szántuk az egész napot hogy búcsút vegyünk a szolgáltatóktól, majd pár barátunktól.
hihetetlenül fárasztó volt, mert minden szolgáltatónál órákat kellett várnunk, és a légkondit minden helyen képesek úgy beállítani, hogy a tömeg izzadságszagát érezd, meleged legyen neked is, viszont a torkod azért még tudjon gyulladni.

kedden hajnalban indultunk, annak ellenére hogy a szerda volt belőve, mert árpi munkahelyén nagyon ott kellett már lenni.

kedden hajnali 3 órakor kellett indulni, mert a szuzukiban nincs légkondi és napsütésben szétolvadunk valamint intenzíven hisztisedünk. nem tudott már utána vígasztalni az sem, hogy kedden egész nap zuhogott az eső. bár ezt előre tudtuk, a menetidőt tartani kellett, mert egy buszossal élek.
kedden 10 óra tájban megérkeztünk, én kidőltem, este jó volt. másnap árpi nagymamája szervezett nekem programot, az aznap szórakoztatásomra iderendelt emberek átlagéletkora kb 75-80 év, és szellemi frissességben hagynak némi kívánnivalót maguk után. mátébácsi például feltette az évszázad kérdését: miért van az embernek füle, ha úgysem tudja mozgatni? ennél már csak az volt a jobb, hogy mama el is magyarázta neki. édesek, de nagyon kicsi a tűrőképességem, ha közben albérletet kell keresnem.

másnap pedig míg árpi különböző orvosoknál különböző vizsgálatokra várt, találtam albérletet. hihetetlen amúgy, mert voltak jóslatok amelyek szerint 2 hónap is eltelik úgy hogy nem találjuk meg az igazit. nos, ez nem az igazi, mert kicsike, panel, nincs erkély, de nekünk most éppen megfelelő arra, hogy az első bérelt otthonunk legyen.
el kell mesélnem az ingatlanost.
illetve hosszabb ez.
van nekem ez a frusztrációm, hogy az erdély területéről származókkal minden magyarországinak vannak prekoncepciói, vagy pozitív vagy negatív de vannak. és akkor én hogy jól elkerüljem a pofáraesést, mindig azzal indítok, hogy biztosan negatív aztán jól meglepődöm ha nem. sokszor lepődtem meg az elmúlt egy hétben.
na és akkor beszéltem mindenféle emberekkel, voltak akik már réges régen kiadták lakásaikat, voltak akik régen és voltak akik éppen most.
és akkor felhívtam Erzsébetet, aki ingatlanügynök. akkor még nem tudtam, csak annyit, hogy ő ki szeretne adni egy lakást. pont olyat amilyet keresünk. agyondohányozott rekedtes hangján kifaggatott, hogy dolgozunk-e, hogy a gyerek ugrál-e sokat, és hogy ugye hosszú távra szeretnénk odaköltözni ha igen.
megbeszéltünk Erzsébettel egy időpontot. nagyon szépen megköszöntem. aztán vártam árpit aki egy orvosi rendelőben ült, az egyetlen működőképes telefonunkat szorongattam, még meg sem tudtam kérdezni hogy hol a búsban van. egy papírért  ment el a körzeti orvosához, 1 órára. fél négy előtt 10 perccel felhívtam Erzsébetet, hogy nem fogunk fél 4 re odaérni. és akkor Erzsébet azt mondta hogy nekem ezt a lakást látnom kell, mert ez szép és pont jó lesz nekünk. és eljön értem. és akkor megkérdezte hol vagyok, az utca nevét szerencsére tudtam, és mondtam hogy a spar előtt várom. mert az az egyetlen hely ahová odatalálok. (nem nehéz, a tömb mellett van) mondta, hogy kicsit odébb a cukrászda előtt. imádkoztam hogy megtaláljam a cukrászdát. mondta hogy egy ladával jön és szőke.
és akkor ahogy ott vártam  azon gondolkodtam hogy basszus milyen hülye vagyok, nekem a lada az az ősrégi autó, nem fogom tudni, hogy melyik az újfajta lada, biztosan olyan mint a dacia, hogy ha nem olvasom le a hátán akkor az életben nem jövök rá... amikor egyszercsak megjelent egy lada, olyan igazi régifajta és Erzsébet letekerte az ablakot és kikiáltott a szomszéd sávról, hogy várjon meg, csak megfordulok. és megfordult, beültem mellé, végigszáguldott az összes piroson, és egy parkolóban két kuka között kifordulva rövidítettünk és megérkeztünk a spenótzöld-sárga panelhez.
a lakás tényleg szép volt, és az addigiakhoz képest olcsóbb, és ráadásul amig nézegettem addig 2 másik ingatlanos hívott, hogy az egyeztetett időpont lefújva mert a lakást kivették közben. szóval nagy elhatározással lestoppoltam a lakást, és kész is. Erzsébet amúgy szőke volt, festett szőke, és úgy köszönt el, hogy örül, hogy két ilyen művelt és lelkis nő között közvetíthetett. hát nagyon cuki volt. vagy inkább aranyos.

mert itt mindenki aranyos vagy decukiiiii, akkkoris aranyos valaki ha amúgy utáljuk mint a szart.

szóval volt lakás, árpi nélkül, akihez elcsattogtam még aznap a váróterembe, és elvettem az összes pénzét, hogy ki tudjam fizetni a kauciót.

ez csütörtökön délután volt, pénteken aláírtuk a szerződést, szombaton elmentünk csinádra a cuccainkért, vasárnap vissza, öröm volt fél délelőtt alatt összepakolni mindent és kitakarítani, hétfőn beraktunk mindent a lakásba és nem bírtunk meg se moccanni. kb egy hét kellett míg minden a helyére került, és ez nagyban annak köszönhető, hogy az előző lakók sztem soha nem takarítottak, viszont dohányoztak. egyik bútorsorról kiderült nagy meglepetésre, hogy alapjáraton fehér és nem drapp, a fürdőszobában pedig a zuhanyfülkét 2 l sósav és 2 l vízkőoldó segítségével lehetett letakarítani.
nem mesélek többet erről, mert még nem hevertem ki a traumát.

ezen a héten elkezdtem dolgozni, kismillió muskátli, szegfű, petúnia stb nevét kell megtanulnom, fajta, szín szerint, egyelőre még bízom ebben.

és akkor itt a jelen, amikoris már tudok tömegközlekedni a városban, az ablakom egy troli végállomásra néz, illetve a fákra, amiből szegeden rengeteg van. és csak néha van honvágyféle, ami abban nyilvánul meg, hogy hiányzik valamiféle biztonságérzet, de ilyenkor csak felhívom Cuckát, és kész is.
a hegyeket persze nem lehet pótolni semmivel, és az embereket sem, akik ottmaradtak, és szoknom kell még nagyon ezt az újat.
na így.