sokáig tömbházban éltem. gyakorlatilag azt a 6 évet leszámítva amíg volt egy házunk csak tömbházban éltem, de gyerekkoromban csak a szomszédos bérház nyújtott érdekességeket, jauzsika és az anyukája (jauzsika, gyereide mer megölleeeek) és elviráék, különösen mikor apám a hülye humorát bevetve beszélgetett velük.
aztán valahogyan csak az ajtócsapódások, a vízcsövek hangjai és az ételszag maradtak meg.
a kis házunk a nyugalom és csend szigete volt, ott csak akkor történt valami ha aktív részesei voltunk a történeteknek, pl beszélgettem emberekkel.
na de itt...
szegeden panelben bérelünk lakást, és már az első egyedül töltött éjszaka rádöbbentett arra, hogy mit is jelent valójában a társasház kifejezés.
árpi hús (gyengébbek kedvéért hős, csak egyszer elírtam és így maradt) és van amikor éjszaka 2ig dolgozik.
olyankor nekem egyedül kell elaludnom, ami az elmúlt 12 évben nem nagyon fordult elő, mert sokáig a gyerek mellett ájultam be, aztán meg árpi mellett.
szóval az első éjszaka van, kint kánikula, bent is. ablak nyitva. és akkor egyszercsak hallom hogy valaki jajgat. egy idő után mentőn gondolkodom, aztán egyszercsak csatlakozik még egy férfihang és rájövök, hogy dugás esete forog fenn.
aztán esténként, olyan 8-9 magasságában megérkezik a részegszomszéd. magában lamentál minden egyes alkalommal. lassan, részegen, kásásan. és hangosan. fölöttünk lakik, és végtelen hosszúsággal sétál fel a lépcsőkön, közben mindig szid valamit vagy valakit. néha a lépcsőzést. minden este.
aztán van a mindig együttdohányozó házaspár, mondjuk az ő füstjük néha bejön az ablakunkon, de olyan szinkronban vannak, hogy mindig egyszerre verik le a hamut. mindig. egyszerre lendül a kéz... amúgy csak a virágaikat látom (virágok, virágok, mindenhol virágok) és a kezeiket.
a panel egy metró végállomásra néz, amit tuják vesznek körül, és ez csak azért jó, mert reggelente még tudok startolni, és nemlekésni.
a tömegközlekedés pedig nem azért fárasztó mert sokáig tart, hanem mert olyan történetek vesznek körül, amik megmaradnak sokáig. pl a lány, aki nagyon furcsán jár, és minden reggel majdnem lekési a trolit. vagy a fickó, aki most 2 hétig szabadságon volt, de ebből csak egy hetet nyaralt, mert aztán egy hétig vigyázott a gyerekre. vagy a nő, aki ma pogácsát sütött az apja temetésére... annyi történet van, amibe belelátok, és továbbszövődik és egy kicsit ettől is úgy érzem hogy élek.
amúgy pont jókor költöztünk ide, erre a megállapításra jutottam ma, mert ma is itthon felejtettem a könyvem, és így lett reggel egy óra alvás és délután egy óra csendes elmélkedés. mármint párkapcsolati szempontból.
meg mindenhogy.
gergő iskolájában 20.a után jelenésünk van, családostól.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése