no, nem tudom mennyire lehetek publikus anélkül, hogy sértegetnék. (ergo fogalmam sincs ki olvas és ki nem)

de nagyon remélem hogy Don néni és kedves családja nem.

mert nagyrészt róluk lesz most szó.

előljáróban annyi, hogy felmondtam, többet nem dolgozom a donéknak, és ez mérhetetlen megkönnyebbülést okoz, még akkoris ha a gyomrom gyűszűnyi attól, hogy 37 évesen lettem munkanélküli.

szóval don és donnéni laza bántalmazó kapcsolatban élnek. nem vagyok okoskodós meg mindenttudó, és nem láttam azt ahogyan veri őt, de számtalanszor fül és szemtanúja voltam ahogyan beszélt donbácsi donnéniről, és aztán amikor szóba került, akkor donnéni vehemensen védte donbácsit, és ott volt még a mérhetetlen féltékenység is és az összes önbecsülés hiányából fakadó hülye frusztráció. aminek A Dolgozók itták meg a levét. pl. én.

a bántalmazó kapcsolatokról van némi tapasztalatom. egyrészt 7 évig dolgoztam szociális munkásként egy olyan menhelyen ahová a bántalmazott nők fordulhattak. titkos volt a cím, már amennyiben egy kisvárosban vannak titkok, és már amennyiben a kisvárosi emberek felfogták, hogy miért kell titokban lennie. mindegy. láttam egykét olyan történetet, ami örökre beleégett az agyamba, a szüvembe.
és - mily meglepő fordulat - éltem is egy ilyen kapcsolatban. ahol a napi alázgatások megszokottá váltak, ahol eltűntem szépen lassan, ahol egyszer cserdült el egy pofon, és akkor lett annyi erőm, hogy véget vessek. de csak mert már bennem voltak a belémégett történetek. ez mentett meg akkor. soksok nő vére és könnye és soksok gyerek szemében a tömény félelem. mert egy dolgot mindenikük elmondott. hogy egy pofont mindig követ még egy.

Árpi hős. ezt eddig is tudtam, sokszor regéltem már itt is. ő fogalmazta meg helyettem, hogy a donéknál pont úgy érezhettem magam mint anno a házasságomban. és akkor fejrecsapás. mert tényleg, banyek. ugyanazok a gyomorgörcs már érkezés előtt, ugyanazok a kérdések, hogy vajon ma mi vár rám, mi lesz. ugyanaz az agyzsibbadás. ugyanúgy elhittem, hogy én tényleg és valóban képtelen vagyok bármire is. és ugyanúgy elkezdtem csak látszattakarítani, amikor a felszín alatt semmivel nem foglalkozom, sem otthon, sem az életemben, sem a kapcsolataimban.

hát ezt tettem most le, és ennek mondtam most nemet.

ugyanitt munkát keresek, szegeden és környékén, bár vannak terveim, de azok egy darabig nem biztosítanak jövedelmet.

és köszönöm szépen, jól vagyok. tényleg.