ceruzahegyezés

ma, amikor Geri hegyezte a ceruzáit, amelyek egy nap alatt rengeteget koptak már, elmeséltem neki, hogy kisebb lehettem mint ő, a boltokban nem lehetett kapni csak nagyon silány minőségű színeseket, azt is ritkán, öröm volt a kínai szar minőségű cerka, szóval akkor kaptam apám németországba disszidált öccsétől egy óóóóriási doboz színest. nem emlékszem már hogy 40valamennyi vagy 70valamennyi volt a dobozban, tényleg óriási volt, és szivárványszínesre sorban álltak benne a ceruzák. egy fém dobozban.
és nagyon vigyáztam rá kb egy hétig, amikoris ki kellett hegyeznem az elsőt. és akkor teljesen elkáprázódtam attól, hogy ahogy hegyeztem egyre finomabb és intenzívebb illata lett, a fa és a festék valami elképesztő kavalkádja, ráadásul olyan fodrokban lehetett hegyezni, hogy az valami csudaság. és nekiálltam és szisztematikusan fodroztam a színeseket, és fodroztam és fodroztam... és közben illatos volt és már a vége felé jártam, az óriási íróasztalom közepén egy óriási halom fodor, na akkor bejött anyám, és mikor meglátta nagyon mérges lett, mert a boltokban továbbra sem lehetett kapni színes ceruzát.

szóval ezt meséltem el az én 10évesemnek, aki csak kerekítette a szemeit, majd egyszercsak megkeresett a konyhában és azt mondta hogy kitalált egy nagyon jót. szülinapomig gyűjti majd nekem a fodrokat, addig egy óriási dobozzal megtelik.