napkezdés

vágyaimban olyan napkezdések szerepelnek pl, hogy természetesen önként ébredem, nyújtózom egy nagyot, és kisétálok az napsütötte udvarra, (nem kánikulás napsütés, hanem kellemes, közben lágy szellő, madárcsicsergés) ahol elém teszik a kávét, majd a reggelit. és mindenki békénhagy, nem szól hozzám, csak miután tényleg magamhoz tértem.

na ehhez képest fél órával hamarabb ébredek, félkómában abszolválom az elkészülök, elkészülnek témakört, jajjmithagyunkotthon, fúmilyenidőleszma, kisebb málhával érkezem az autóhoz, ahol már mindenki kényelmesen ül, mindennel az ölemben beülök, nyomorgok a cuccok alatt, félek hogy nekünk jön egy őz vagy egy medve (mert a környéken macik randalíroznak mostanában) és megérkezünk, sietve, kidobnak az autóból, a cuccok rajtam, kulcskeresés, úristen mia arisztókód, úristen mi ay őryővédők telszáma, hogy csak téves a riasztás, mert folyamatosan a 3 bankkártyám egyikének pinkódjával akarok némítani, lecucc a pincében lévő asztalomhoz, nyugi, kávé, emailek, blogok, úristen dolgozni kell, sajtó, szemle...

na és akkor mindig jön adél néni a takarítóhölgy. nem néni, mert ő dáma. a festett körmeivel, a társalkodónőkre jellemző testtartással. ha csak simán kösyönök neki, akkor kb 10 perces válaszban elmeséli a tegnapi napját. ha megfeledkezem magamról és megkérdezem hogyvagy, akkor fél óra egészségügyi beszámoló, fájós térdekről és darabokbatört szívekről, és nehéz légzésről. 

és mindez szórakoztat, tényleg, kedves meg minden. 

de most 3 napja a nagylábujján lévő rejtélyes fájdalomról, lábgombákról és alternatív csodaszerként rákötözött dinsztelt hagymáról kell hallagtnom reggelente a beszámolót, és nekem ehhez nincs gyomrom.