karácsony4

napok óta olyan kamaszos kérdések dübörögnek bennem, hogy mi is az élet értelme, és mivégre...

persze vannak válaszaim. majdnemmegfogalmazva.

valamelyik délután gyors számvetést végeztünk, mikor milyen számlát, akkor hogyislesz, stb. és jajj akkor még a karácsony is, és mi mindent kellene... és akkor egyszercsak belémhasított, hogy banyek, már minden ünnep, minden fontosabb életesemény köré egész iparágak szerveződtek, sőt, lassan már nincs az életben semmi, amit tehetnél, úgy, hogy közben ne vásárolhatnál meg valamit amitől az egész mégmégmég jobb, szebb, kényelmesebb, illatosabb, higiénikusabb vagy finomabb. és kérdés, hogy mennyire jó ez nekem. hogy lassan elvárás minden. még az is hogy hogyan szeressük egymást.
vagy hogyan ürítsünk.
és kedvencem az, amikor nem a takarításra buzdítanak, hanem a szag elrejtésére. na olyan is. belül rothadós.


szóval amint álltam éppen a konyha közepén hangosan gondolkodtam, és mindenki egyetértett, és eldöntöttük, hogy idén tényleg nem lesznek vásárolt ajándékok, mert amúgyis megajándékozzuk egymást ha van pénzünk, és legyen inkább a lényeg az, hogy együtt vagyunk és jól vagyunk együtt. és majd röhögünk nagyokat ahogy szoktuk, és eszünk nagyokat, ahogy szoktuk, és összebújunk, és nézzük a giccses karácsonyi filmeket, esetleg sétálunk nagyokat a téli erdőben.

most már csak azért szurkolok magamban, hogy ne kapjon el senkit a gépszíj, gerinél is elég necces ez, és lehet hogy én sem vagyok teljesen független ettől a nyomorúságos fogyasztói társadalomtól.