gergő születése napja

ma van Geri születésnapja.
nem nagyon tudom soha felfogni az idő múlásának sebességét, én még emlékszem arra, hogy amikor megszületett és odatartották nekem akkor az első az volt hogy megszagoltam a homlokát. ne kérdezze senki, hogy miért. akkor az egy annyira ösztönös dolog volt....

nem írom le direkt hogy hány kg és hány cm és azt sem hogy minden lustasága ellenére jó jegyei vannak (most még) és azt sem írom le hogy mit miért szeretek benne.

azt viszont igen hogy volt ma egy buli, egy pizzaparti, ami úgy alakult, hogy bár megszerkesztettük a meghívókat de elfelejtettük kinyomtatni (mert anya kultúranapozott egy kávézóban) ezért a szóbeli meghívásokra kellett támaszkodni. és kb három napig rettegtem, hogy mi van ha túl sok gyereket hívott meg és mi van ha túl keveset, és mi van ha a túl sok gyereknek a szülei is eljönnek és mi van ha nem jön el senki.

na szóval ma elmentünk, a szomszéd bácsi fia vitt el minket, mert buszok nincsenek. a szomszéd bácsi azt mondja duNcsizni. ezen én nagyon visszafogottam nevetgéltem, úgy félek szemberöhögni.
de ez mellékszál.

szóval odaértünk és kiderült hogy gyerekek is jöttek, pont elegen, az összgyereklétszám 15 gyerek volt de voltak akik váltották egymást.
mindenki jól érezte magát.
árpi szervezett formatortát ami geri kedvenc játékából egy figura, vagyis a korosztály kedvenc játékának figurája, a Pou. a tortának akkora sikere volt hogy kb 10 percig oda sem fértem hozzá hogy felvágjam. és még finom is volt. íme egy roppant jólsikerült fotó a tortáról...

volt egy nagyon hosszú pillanat, amikor meghatódva ültem, mert éppen játszottak, valami mutogatóst és Gerg annyira de annyira hasonlított a nővéremre, hogy teljesen ledöbbentem. ő is pont úgy háborodik fel. elképesztett.

szóval volt nagy öröm és boldogság.
és túléltem. és minden jó most.