a tegnapról.

itt most minden politizálódik körülöttem, és nekem ez nagyon nagyon nem tetszik.

egyrészt én egy kis nyomi párciumi vagyok, nem tudok azonosulni a nagy székely identitástudattal, ez egy dolog. pedig anyai nagyapám székely volt, igaz, akkor amikor gazdasági válságuk lett (mert nekik is volt) akkor ők érmindszentre kerültek. anyai nagyanyám pedig román volt. gondolom a kettő semlegesíti egymást. vagymi.
apám szülei meg svábok voltak, akiket galád módon betelepítettek és elmagyarosítottak. bár ha nagyapó kellően sok bort megivott, és ebben nem volt hiba, akkor előjött azzal az elméletével miszerint a vezetéknevünk tatár eredetű, vagyis mi tatárok vagyunk. ezzel kiverte mindenkinél a biztosítékot a családban. gondolom a tatársággal már végképp senki nem tudott azonosulni.
szóval egy ilyen józsefatillás kavalkád van bennem is.
lehet hogy ezért nem értem, nem tudom felfogni hogy miért kell bárkit elítélni azért mert magyar, román, cigány, zsidó, német, albán stb.
tudom, hogy már a doremi... szalonnát eszik a zsidó gyerekdalocskában is ott van, és a pusmogásokban is ott van, amiket a hátunk mögött tesznek azért mert a geri apjának a nevét egy hivatalnok románul írta le, ezért geri első vezetékneve román. ez gááááz. szerintem meg nem. volt hét év, amikor az én nevem is ezzel a román vezetéknévvel kezdődött és nem éreztem másnak magam. azt igen, hogy a román hivatalnokok amíg meg nem szólaltam ékes romántudásommal sokkal de sokkal kedvesebbek voltak velem, és a román rendőrök sokkal inkább barátkoztak (draga mea) de azt hiszem nem is a név tette, hanem ők mindenkivel ilyenek. meg aztán végsősoron engem is kiakaszt ha valaki magyarnak tűnik és helytelenül beszél.
a szomszéd zöldséges házaspárral pedig igazán vicces ahogy beszélgetünk, mert én velük románul, ők velem magyarul beszélnek, nyilván egyikünk sem anyanyelvi szinten. de valahogy ez nekem így normális.


másrészt nem értem miért pont ide, mikor ha az a sok székely otthonmarad, akkor nem kell buszozniuk.

harmadrészt meg annyira de annyira szeretném, ha ilyen sok ember egyszer valami jó mellett gyűlne össze, pl hogy megmutassák az európai uniónak hogy mennyire szeretik egymást, vagy valami iylesmi. ugyanez a tömegpszichózis ott is érzékelhető lenne, felemelő lenne és pozitív.

és vélhetően sokkal de sokkal kevesebb ellenzője lenne.