dógok, félelmek, jóságok. jórészt félelmek.

azt mondta valaki egyszer hogy a blog mint narratíva gyógyító hatású. akkor soksoksok évvel ezelőtt éppen egy családterápiás konferencián ültem, és az életben nem gondoltam volna, hogy soksoksok év múlva teljesen máshol, teljesen mást, teljesen mással és ráadásul a mit és hogyan témakört éppen változtatni prübálom majd.
emlékszem hogy akkoriban még csak olvastam a blogokat, és végig arra voltam kíváncsi, hogy az általam ismert blogok közül fog-e idézni a szakma csúcsa. nem emlékszem már, hogy mi volt.

na szóval fáj a hátam, és ez annak a fényében, hogy a nővéremnek éppen akkor volt egy kisebb műtéte a hátán (nem tudom miért kisebb, mert pont vágták, és varrták) szóval pont ott. és ennek fényében nem jó érzés hogy nekem pont ott fáj. aztán jövőhéten egy olyan emberrel kell majd interjút készítenem, aki a pszichoszomatikus megbetegedések nagymestere, remélem fogom tudni egyenesen tartani a nyakam addig. kínos lenne. nagyon kínos.

tegnap azt mondta nekem egy szívemnek nagyon kedves, hogy én vagyok az egyetlen ok, amiért érdemes németországból hazajönnie, hát nem megható?

aztán vannak itt ezek a változások, és látom, tudom, hogy okosan döntöttünk, de mégiscsak mégcsak nemis 180 fokos fordulat, hanem egy teljesen párhuzamos univerzumban valami teljesen más tér-idő kontinuum. és ettől is félek kicsit.

az összcsaládi szorongásunkat megfeleji még az, hogy a gyermeknek az iskolában nem olyan nagyon jó, le se szarja a rákészülést, ugyanakkor szétszorongja magát a jegyei miatt, illetve ahogy ő fogalmaz nemis a jegyek, hanem a helyzet hogy na most felelni kell és mi van ha mégse tudja. persze ez a rengeteg szorongás ismét előhozta a titokzatos bőrbetegségét, pedig azt hittem hogy már elmúlt, végképp, mindörökre.

a jelenlegi munkahelyemen pedig kezdenek összecsapni a fejem fölött a hullámok, hihetetlen sok új projekt van készülőben, és persze mindenikbe betettek, elég ha annyit mondok hogy az elmúlt két napban gyerekdalokat válogattam, már tököm tele az amúgy sem kedvelt almaegyüttessel, halászjutkanénivel és társaival. de hogy bebizonyítsam, hogy szórakozni is lehet közben íme egy gyöngyszem, különös tekintettel a szövegre. ugyebár.