soha, soha , soha ne pötyögjetek hétfő hajnalban a munkahelyeteken BAL kézzel riasztókódot, mert utána rém kínos magyarázkodni a biztonságiaknak, hogy csak elb.tátok a számsort...


és remélem ez lesz csak a nap tanulsága, pedig 8tól vezetni tanulok, és közben lelkesen formálom az oktatóm zenei ízlését. a mulatósoktól eljutottunk az x faktorosokig, mit mondjak. remélem nem kell eljussunk a freejazzig, mert az azt jelentené hogy hosszú évekig nem tanulok meg vezetni.

egy fontos dologra rájöttem az utóbbi napokban, én tényleg stresszevő vagyok, mert az utóbbi napokban, legalábbis amióta kitaláltuk hogy egy másik országba megyünk lakni folyamatosan érzem a a gyomorszájamnál azt az érzést amit sima hétköznapokon csak éhesen szoktam érezni. de most beazonosíthatóan a szorongástól van. szóval engem a szorongás éhessé tesz, vagy legalábbis remélem, hogy ha eszem akkor elmúlik a gyomromból, de nem. úgyhogy most konstans gyomorérzéssel jövök-megyek, és félelmetesnek tartom lassan a már megszokott világomat is.

motyi, nem lett igazad, mióta tudják hogy elmegyünk ismét fellendült a népszerűségi indexünk a faluban, mindenki a pajtába behányt kacatokra pályázik, úgyhogy remélem utolsó körben nem sértünk meg senkit, mert még azért eljönnék ide párszor életemben.

olyan szép lenne, ha tudnám mi lesz velünk kb fél év múlva...