a hétvége egyfajta szürreális utazással kezdődött, a sohanemmentünkezenazúton indulással, és basszus, elképesztő volt látni hogy ebben az országban vannak gazdag falvak is, olyan tájak amiket mégsosemláttam, értelmet nyert újra a nagysikerű mioritikus táj kifejezés.

öröm, mert láttam a nővérem, vele is olyan volt mint még soha, csajoskodtunk. és sírtunk mikor eljöttünk.

volt mise, ami meglepő módon felemelő volt, ismerős és otthonos. kamaszkorom emlékei.

ebéd, amin a volt férj új felesége, bebizonyosodott hogy tényleg sikerült elválni, semmilyen szinten nem érintett már meg az egész.

és volt jóu kis szatmári tájszólás, szenteltvízzel mosogatókagylólötybölés, temetős búcsúzás, és egyáltalán, lezárult valami, és ennek nagyon nagyon örülök.