hát amennyiben úgy tudtuk, hogy ha a terhes kollegina elvonul felkészülni a szülésre, és ez nagy nagy megnyugvást jelent majd minden ebben a teremben dolgozó kolléga számára, nos akkor rosszul tudtuk.
van ugyanis egy hihetetlenül negativista, minden második nap az esti borozgatástól bűzlő kolléga, aki csámcsogva eszi a napi csokiját. milyen csoki? rumos csoki.

na de nem is számít ez már, most éppen ott tartok, hogy nem lesz idő mindenre ami még vár itt ránk az elkövetkezendő egy hónapban, és ettől időnként pánikrohamozok. pl dobozok, honnan vegyek annyi dobozt, amennyi elég lesz. és honnan tudom mennyi az elég?
mit vigyünk és mit ne? amit nem azzal mi legyen?
és miért nem akarja megvenni senki a mi nagyon kedves és aranyos és rohadt olcsó házunkat?

meg ott van még az is, hogy mi vár ránk? milyen lesz az új munka, a gyereknek az új iskola, milyen lesz majd elérhető távolságban élni olyan dolgoktól mint bolt, színház és mozi. és miért pánikolok, ha a fejemben csak pozitív forgatókönyveket lapozgatok?