az embernek amikor a munkahelyéről kell beszélnie (v.ö. hol dolgozol kérdéskör) akkor mindig szépen elmeséli, hogy hát azért az nem olyan hogy csak úgy beszélek, fel kell készülni, szerkeszteni, vágni stb, hogy a képernyő előtt egy egész napot dolgoznak rajtam emberek, hogy ne nagyon riogassak (csak 12 éven alul) és hogy emelett még számtalan apróságot, ami soha nem rutinszerű, de hihetetlenül fontos.
na de hogy ma reggel álnéven képregényt írok hogy legyen kedve másoknak a saját nevükkel, azt azért hogyismondjamcsak. szóval ez nem volt benne.
annális inkább, hogy amikor az egyetlen élőlény, akit le tudok rajzolni, és szerintem határozottan SÜN, mindenki másnak egy eldobott almacsutkát juttat eszébe, na az a nagyon gáz.
és akkor csodálkozzunk, hogy majdnem megvettem kiscsillió pénzért a kamaszok vizuális fejlődése c. könyvet, állítólag onnan szép, mikor abbamarad az iskolai rajzóra.