soha nem politizáltam még itt, amúgy sem szeretek, mert nagyon nagyon kevés példát látok arra, amikor valóban közügyekről és nem személyes vagy csoportos frusztrációk meg egyéb nyavalyák megnyilvánulásáról van szó.
viszont.
nem mondtam semmit akkor amikor kiscsilliónyi összegért felállították a székelykaput kisfalunk bejáratához. még akkor sem amikor a szomszéd néni elalélt, amikor az autónkból meglátta mondván hogy lelkem, hát a hold a törökök jele, mit keres az itt.
nem szóltam semmit, amikor a lelkes fiatalok többórányi munkát adtak azzal, hogy a hihetetlen pocsék helyesírásukkal megírt szövegeiket kijavítsam önkéntes alapon a falunkról szóló honlapon (én akartam, nekik jó vót úgyis)
nem nevettem hangosan amikor az ótonómiatüntin katalán példákat említettek. sem amikor déltirolt (jajj, ott volt csak aranyélet, déltirolban, amikor az indiai lány főzte nekünk az ebédet, önkéntesen, és mindenkinek osztogatták az almaszörpöt, amikor a hajléktalan kutyája megbarátkozott velem és kiderült, hogy amíg ők tudnak mondani 3 romániára jellemző dolgot (mmint nem a kutyák, hanem a gazdák) addig én déltirolról semmit. csak az almaszörpöt, mert 2 hete attól ment mindenki hasa. hmmm régi szép emlékek)
nem is olvatam végig a nyilatkozatháborúkat és kommentáradatokat a biztosan csodálatosan felemelő hazafias érzést adó székely menetelésről, amit mivel közéleti bunkó vagyok, magamban sokáig székelyvágtának hívtam.
de most azért már csak leírom, hogy tele van a hócipőm az egész kiaszékely, kiamagyar ügytől, SZERETNI kellene megtanulni, nyelveket beszélni, minél többet, és örülni hogy jó szép hosszú az ősz, erdőbe kellene menni kirándulni amíg még vannak, nem az országutakra sétálni, és készíteni a lelkünket a télre, mert hosszú lesz, karácsonyos, de sötét.

amúgyis folyton az a l'art pour l'art társulatos poén jut eszembe. amikor besenyő pista bácsi azt mondja különbenis a te apád. mire Maaargit: én már figyelem egy ideje, szerintem a tiéd.