a boldog húsvétról

jelentem élünk, volt egy nagyon kedves meghitt ünnepünk, amikoris a család hitrendszere alapjában megrezdült.
a gondviselés szótól nekem már egészen kicsi koromtól hidegrázásom volt, mert mindig csak olyan szövegkörnyezetben hangzott el, amit belengett valami nagy és mély ájtatosság, ami amilyen mély pont olyan hamis is volt.
de most meg egy ideje rárácsodálkozunk a történésre, a szombaton szülinapos húspárommal. (édes istenem, ha valaki nem értené a hús eredét...)
vasárnap pedig amikor a Józsibácsitól kapott tyúk levesét (aki feltámadott, láttam a saját szememmel, és azóta is lelkiismeretfurdalásom van, mert lassan halt meg) szóval éppen a levest fogyasztottuk, amikor mondom hogy van valami ebben a feltámadásban, az új energiákban, én érezni vélem, vagy csak nagyon szeretném érezni, de milyen jó lenne már ha mindenki kapna az alkalmon és mozgósítaná magában ezeket a naaagy pozitív érzéseket. és hogy én pl hogyan fogom. mire a 11 éves elmondta, hogy na ő is pont így érezte magát mikor megkapta a számítógépét, mert sosem gondolta hogy valaha is lesz neki.
szóval adtunk a vallásnak rendesen.
volt fenyőág is, idén is elbszakodtam a szombat délután a kizárólag krepppapírból készült virágok készítésével, amúgy javaslom a kedves kézműves bloggereknek, hogy gondolkodjanak el azon, hogyan lehet egyszerűen papírrózsát készíteni, abból a krepp-papírból, amiről én azt hittem, hogy a gyártását mr gyerekkoromban leállították. de nem. és persze hiba volt pont a színtévesztő Gerit leküldeni a boltba a beszerzéshez, mert sikerült lila és narancssárga színűeket választania, ne tudjuk meg, ne tudjuk meg.
a lényeg, hogy szombat este végigvonultak a kisfalunkon és az ismerős lányok kapujára kiszegezték a feldíszített fenyőágakat. (nem merem elképzelni, ugye ez férfi-dolog, és ugyan volt kalapács és szeg, de geri elárulta hogy az egyik helyen nem sikerült felszegezzék, majd a tulajdonosok megteszik. v.ö. kézügyesség a családban. )
ehhez mérten hétfőn volt locsolkodás, és mivel itt az a szokás hogy egy kislány (főleg ha kapott fenyőágat) kb 3-4-5 hímestojást, hímezett (vagy kínai) zsebkendőt és csokit illetve pénzt is ad a legénynek, gergnek sikerült egy rakottkrumplinyi színestojást és raklapnyi csokit beszereznie, lassan átállunka  pzs-ről a hagyományosra és meglesz a fülese is, amire gyűjti a pénzt, bár most hogy elveszítette újfent a telefonját lehet hogy erre gyűjt majd.
a locsolkodás azért volt vicces, mert én szinte hajnalig filmeket néztem, ezért cseppet kialvatlan és morgós voltam, és még nem volt fölmosva a konyha amikor beállított Geri egyetlen falubeli cimborája. letudtuk, utána  csendespihenő volt egész nap, de többen jöttek mint szoktak, és Józsibácsi (aki amúgy úgy néz ki mint egy morcos törpe a hófehérkéből) elmondott egy gyönyörűszép verset, és nagy zavarában árpit is meglocsolta az ibolyaillatú párfümjével. nem mertünk egymásra nézni a hússal, mert így is hálát kellett adnom a beszédtechnikának és a levegővel való bánásmód tanulásának, hogy vissza bírtam tartani a röhögést.

ma pedig szabadság, szerelem, a gyerek a só útján az osztállyal, én pedig aludni fogok sokat.