persze előbbutóbb várható volt, hogy miután mindenkit sorban végig hibáztatok, eljutok magamig, mint fő elkövető.
nem tudom voltatok-e úgy hogy legszívesebben leráztátok volna magatokról az összes döntéshelyzetet, az összes felelősséget, hogy mondjuk most egy hétig ne én szervezzem a magamén kívül még egy felnőtt és egy gyerek életét, hogy ne nekem jusson a feladat észbentartani a hola csavarhúzót és ne nekem legyen feladatom a legkésőbben elaludni, mert különben égve marad a lámpa, nyitva az ajtó. hogy ne nekem legyen feladatom gondoskodni ételről, tiszta ruháról és rendről, és tisztaságról és szervezésről, és munkaásoknak reggeliről és tisztazokniról, és minden kibaszott apróságról.
szóval nekem ma reggel tele lett ama bizonyos hócipőm, de nagyon.
a háztartásunkban az elmúlt években nagyon sok telefon fordult meg, a fiúk pl fejenként 2 darabot veszítettek el vagy rontottak el. és hármat lehet tippelni kinek nincs telefonja, mert van akinek sokkal überbrutálfontosabb? igen, nekem. a legnagyobb gáz csak az, hogy a munkám egy jó nagy része abból áll, hogy emberekkel beszélek telefonon. imádom.

ehhez képest az már csak hab a tortán, hogy ma reggel a gyerek a szokásos fél8kor elindulása helyett konkrétan elszarta az időt, és nekem igazolást kellett írnom a tornatanárnőnek.

az csaka  legszebb hogy itt holnap iskola és majd lesz még egy szombat amikor iskola, csak azért bzmeg hogy az össznépi kolbászsütés május elsején több napig tartson.
és persze ki kell kipakolja azt a szobát amit most vasárnap padlózunk le? na ki?
és ki készít reggelit a jómunkásembereknek?
és ki találja ki hogy mit hová ki és utána mit hová be?
és ki lesz az akinek nem lesz ideje 5 percet sem pihenni hétvégén?


na szóval valaminek történnie kell:-)