hm

milyen világban élünk már?

az külön bejegyzést érdemelne, hogy mennyire káros híreket olvasni akkor amikor a lelked nyitott a világ szépségeire és kedvességeire, mert reggel szépek a dombok, zöldülnek, és az erdőbe belesve csupa fehér és sárga virág minden, és amúgyis azzal a könyvvel fekszel és kelsz ami pont azért jó, mert megnyit, mert ilyen apróságokra hívja fel a figyemed.
szóval ebben a lelki állapotban csak az jut eszedbe hogy az a 8 éves kisfió most már örökre abban a várakozásban marad, amivel az apját várta, és 144 ember vére nagyon pirosra festhette az aszfaltot.
hát meg kell a szívnek szakadni, de tényleg.

* érzékeny vagyok, kommentekben ne csapassatok. mert visszaharapok.